IOSIF ȚON és az Őrállók (4)

Pontosítások (1)

Dr. Iosif Țon lelkipásztor

Iosif_TonMiután hírré tettem, hogy társultam az Őrállók Mozgalmával (Mișcarea Străjerilor), és hogy karizmatikus baptista vagyok, útnak indult egy értelmezési és megjegyzési lavina, amit nincs szándékomban kiértékelni, főleg bizonyos baptista teológusok és lelkipásztorok nyelvezetét és lelkületét. Csupán szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy akik nem baptisták elképedve kérdezik: „Mi van a baptistákkal, hogy így civakodnak egymás között?”

Ahelyett, hogy visszavágjak, vagy pedig azoknak válaszoljak, akik ilyen vagy olyan módon siettek engem törölni, megpróbálom pontosítani karizmatikus baptista állásfoglalásomat, főleg azok számára, akik szeretnek, és akik az évek folyamán táplálkoztak igehirdetéseimmel és írásaimmal, és akik most úgy érzik, hogy elárultam őket egy gyökeres irányváltással.

A „karizmatikus” kifejezés a görög harsimata szóból származik, amit Pál apostol használ a Szentlélek ajándékairól való hosszam beszédének bevezetésében, az 1 Korintus 12-14-ben:

„A lelki ajándékokra (harismata) [az 1Kor 12:1-ben nem a harismata hanem a pneumatikos szó van, ami valószinűleg ugyanazt jelenti, – (ford. megj.)] nézve pedig nem akarom, atyámfiai, hogy tudatlanok legyetek.” Ami a román (v. magyar, angol, stb.) nyelvben két szóval „lelki ajándékok” van kifejezve, a görög eredetiben egyetlen egy szó: harismata. Hogy megkönnyítsem az olvasóknak gondolataim követését, idézni fogom Pál alapvető kijelentéseit ezekről az „ajándékokról”, vagy pedig „karizmákról”.

„Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése (megnyilvánulása). Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint; Egynek hit ugyanazon, Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által; Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása: De mindezek et egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja.” (1 Korintus 12:7-11).

Aztán Pál megmagyarázza:

„És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.”

„Avagy mindnyájan apostolok-e? Vagy mindnyájan próféták-e? Avagy mindnyájan tanítók-e? Vagy mindnyájan csodatévő erők-e? Avagy mindnyájoknak van-e gyógyításra való ajándéka? Vagy mindnyájan szólnak-e nyelveken? Vagy mindnyájan m agyaráznak-e?” (1 Korintus 12:28-30)

Miután a folytatásban Pál rámutat, hogy van egy jobb út, mint az ajándékok útja, vagyis a szeretet (13. rész), a 14. részben, az apostol elkezd tárgyalni bővebben kettőt ezek közül: a prófétálást és a nyelveken szólást. Figyeljük meg, hogy vezeti be ezt a témát:

„Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok. Mert a ki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat. A ki pedig prófétál, embereknek beszél épülésre, intésre és vigasztalásra. A ki nyelveken szól, magát építi; de a ki prófétál, a gyülekezetet építi. Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok” (1 Korintus 14:1-5a)

Hosszú magyarázat és az ajándékok gyülekezetben való használatára vonatkozó alkalmazási szabályzatok után, Pál összefoglalja:

„Azért atyámfiai törekedjetek prófétálásra, és a nyelveken szólást se tiltsátok. Mindenek ékesen és jó renddel legyenek.” (1 Korintus 14:39-40)

A modern korban a problémát az okozza, hogy némelyek eldöntötték, hogy a Pál által felsorolt ajándékok többsége megszűnt létezni, az Új Testamentum megírásának befejeztével.

Egyértelműen ki kell jelentenünk, hogy az Új Testamentumban nincs egyetlen utalás sem arra, hogy a Szentlélek nem adja ezeket az ajándékokat azóta. Ellenkezőleg, meg fogjuk látni, az érvek az Új Testamentumban, hogy ezek az ajándékok nem csupán az első generációbeli hívőknek voltak szánva, hanem nekünk is.

Pál apostol egyáltalán nem kelti azt az érzést, hogy ezek az ajándékok valamikor meg fognak szűnni a történelem folyamán, ő csupán ezek megnyilvánulási formáját kívánja szabályozni!

Mivel a 20. Században megjelent olyan hívők tömege, akik hiszik, hogy a Szentlélek ma is adja ezeket az ajándékokat, akiket „karizmatikus” néven ismerünk, a probléma ugyanaz marad, amit Pál apostol is észrevett: szükség van ezen ajándékok megnyilvánulási formáinak meghatározására. Tisztázzuk tehát: a karizmatikusak hiszik, hogy a Szentlélek ma is osztogatja azokat az ajándékokat, melyeket Pál apostol felsorol az 1 Korintus 12-ben. Ezek különböző csoportokba, gyülekezetekbe és felekezetekbe tartoznak, ezen ajándékok megnyilvánulási formái által.

Még egy figyelemre méltó jelenségre kell rámutatnunk. Akik csatlakoznak a karizmatikus mozgalomhoz, és nem állítanak sorompókat a Szentléleknek abban, hogy milyen ajándékokat osztogasson, nagy felszabadulást és túláradó örömöt élnek át, ami kézfelemelésben, imádásban, és egyéb megnyilvánulásokban fejeződik ki, ami persze, zavaró azok számára, akik merevek a hagyományos hidegségtől. Akik „ráébrednek” a Szentlélek átformáló erejének valóságára, és isteni tevékenységeire, melyek csodatévő lelki ajándékokban, harismatákban nyilvánulnak meg, azok figyelembe veszik azt, amit a zsoltárok mondanak:

„Vígan énekelj az Úrnak te egész föld! Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal. Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!” (Zsoltárok 100:1-2, 4)

„Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket; dicsérje őt a kegyesek gyülekezete! Örvendezzen Izráel az ő teremtőjében; Sionnak fiai örüljenek az ő királyukban! Dicsérjék az ő nevét tánccal; dobbal és hárfával zengjenek néki.” (Zsoltárok 149:1-3)

„Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent az ő szent helyén; dicsérjétek őt az ő hatalmának boltozatán! Dicsérjétek őt hősi tetteiért, dicsérjétek őt nagyságának, gazdagsága szerint! Dicsérjétek őt kürt-zengéssel; dicsérjétek őt hárfán és citerán; Dicsérjétek őt dobbal és tánccal, dicsérjétek őt hegedűkkel és fuvolával; Dicsérjétek őt hangos cimbalommal, dicsérjétek őt harsogó cimbalommal. Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!” (Zsoltárok 150:1-6)

A zsidók napjainkban is táncolnak zsinagógáikban egy fajta körtáncot, nagy örömmel és énekléssel. A karizmatikusak közül némelyek kölcsönözték ezt a fajta megnyilvánulást, amíg közülünk némelyek nagy ellenszenvvel vannak az ilyen megnyilvánulások iránt és inkább ülnek mereven a padokban altató, vagy szomorú énekeket énekelnek.

Ez egy példa a sok közül, amit felhozhatnánk az Isten házában való megnyilvánulási formával kapcsolatban. Hozzátehetjük a mindenféle stílusú zenét, melyek egyik, vagy másik keresztyén csoport használ, és sok más egyéb.

Most azonban szeretném, ha mélyebbre hatolnánk, és ezért az Úr Jézus tanításai felé fordítjuk figyelmünket.

Az Úr Jézus, tanításában úgy mutatja be világban lévő helyzetet, mint két konfliktusban lévő királyságot. Az ördögöt „e világ fejedelmének” nevezi, önmagát pedig úgy rajzolja le, mint aki betör az erős ember házába, hogy kifossza javaiból, vagyis, hogy kiragadja az embereket a gonosz uralma alól. Halálát az Úr Jézus úgy mutatja be, mint „váltságot sokakért”. A váltság egy vásárlási aktus volt a rabszolga szabadságáért. Az Úr Jézus szabadítási aktusa azonban nem korlátozódik csupán a keresztre, hanem az Isten országának hirdetésével kezdődik, gyógyítások és ördögűzések által.

Ilyen értelemben a Isten Országának prédikálása az a mag, ami egy jó szívbe esik, aki megérti és gondozza amíg olyan gyümölcsöt nem hoz, ami az Istennel és az Ő Fiával való hasonlóság és a szaporulat (harminc, hatvan, száz annyi). A démonűzés ugyancsak része a két királyság közötti harcnak. „Ha pedig én Isten Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa” (Máté 12:28). A betegségek is származhatnak démoni megszállottsági okokból: a meggörbedet asszonyban „betegség lelke volt tizennyolc éve” és az Úr Jézus megmagyarázza, hogy őt a „Sátán megkötözte tizennyolc esztendeje” és, hogy „fel kellett oldozni e kötelékből” (Lukács 13:10-16). Az Úr Jézus rámutat fizikai betegség és a bűn uralma közötti kapcsolatra, amikor egy ágyon fekvő béna embert hoznak hozzá, akit ő meggyógyít ezzel a kijelentésével: „bízzál fiam, megbocsájtattak néked a te bűneid” (Máté 9:2).

Következik tehát, hogy az Úr Jézus a Sátán elleni harcában három dolgot tesz: (1) hirdeti Isten országát (megmagyarázza az embereknek mit jelent a Sátán uralma alá átmenni Isten uralma alá és hogyan kell élni és hogyan lehet megmaradni ez alatt az uralom alatt), (2) démonokat űz ki emberekből, és (3) meggyógyítja betegségeiket. Most pedig következik egy kulcsfontosságú dolog: az Úr Jézus ugyanezt a három feladatot adja 12 tanítványának is, amikor kiküldi őket missziózni: „Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz. Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa” (Máté 10:6-7), előtte pedig azt mondja az Ige, hogy „hatalmat adott nékik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erőtlenséget” (Máté 10:1). Ugyanezt a parancsot adta a 70 tanítványnak is, mielőtt őket is kiküldte: „És gyógyítsátok a betegeket, a kik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa” (Lukács 10:9). Ezek nagy örömmel tértek vissza, és azt mondták: „Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által!”. Miután felhívja figyelmüket arra, hogy a legnagyobb örömre való ok abban áll, hogy a neveik fel vannak írva a mennyben, az Úr Jézus, megmagyarázza, hogy mit tett velük: „íme, adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek”. De ami még ennél is több, az Úr Jézus azt mondja, hogy tetteik a Sátán uralma fölött való győzelem volt: „láttam a Sátánt, mint villámlást lehullani az égből” (Lukács 10:17-24).

Az Úr Jézus tehát két konfliktusban álló királyságot mutat be, önmagát úgy mutatja be, mint aki hadat indított a Sátán birodalma ellen, hogy az embereket Isten országába hozza át isten országának hirdetése, gyógyítások és démonűzések által, aztán pedig elküldi mindazokat a tanítványokat, akik az ő iskolájában tanultak, hogy ők is részt vegyenek ebben a harcban ugyanazzal a céllal és erővel.

Számunkra a kérdés az, hogy a tanítványoknak adott megbízatás, hatalom és erő korlátozódott volna-e csupán az első generációbeli tanítványokra? Vajon nem adattak-e ezek az apostolok utáni generációk számára is?

Én úgy gondolom, hogy Jézus minden tanítványának adattak, minden időben, a világ végéig. Egy első utalás erre az Úr Jézus imádsága szolgálatának befejeztével:

„Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ô magokban. Én a te igédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság.  A miképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; És én ő érettük oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. De nemcsak ő érettük könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem” (János 17:13-20)

Tegyük hozzá ezekhez azt is, amit feltámadása után mond tanítványainak akkor, amikor első este megjelent nekik:

„Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket: A kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak.” (John 20:21-23)

Világos a párhuzam a között, ahogy elküldte Isten az Ő Fiát a világba, és ahogyan küldi az Isten Fia az ő tanítványait a világba, mennybemenetele előtt néhány nappal: ugyanazokkal a feladatokkal látja el őket, ugyanazt az erő és hatalom áll rendelkezésükre a Szentlélek részéről.

Azt mondani, hogy nem így van, mert a Szent Lélek úgy döntött, hogy nem ad többet csoda ajándékokat a hívőknek az Új Testamentum írásának befejeztével, azt jelentené, hogy az Úr Jézus elkezdett egy harcot Isten országa és a Sátán birodalma között, megbízta tanítványait, hogy folytassák ezt, de aztán ezt mondta:

„Megállunk itt. Túl veszélyes ez a megbízatás és ezek az erők, hogy megbízzalak ezekkel, mivel némelyek visszaélnek velük. Inkább abbahagyjuk a harcot. Inkább összpontosítsatok Halálom jelentésére, ami csak azért volt, hogy a mennybe vigyelek titeket. Hirdessétek csupán az én halálomban való hitet, mint ami a mennybejutás kulcsa, de az ördögök elleni harccal, a betegek gyógyításával és a Szentlélek egyéb megnyilvánulásaival ne foglalkozzatok!”

Tanulmányozzátok figyelmesen mindazt, amit írtam és az Úr Jézus egyéb tanításait is erről a témáról, és meglátjátok, hogy amit az előbbi bekezdésben írtam – mint elképzelést – az egy nagyon jó bemutatása a cesszacionisták álláspontjának.

De hagyjuk őket békén (ha van nekik), és vegyük figyelembe annak következményeit, hogy az Úr Jézus a Sátán és angyalai elleni harcba küld. Ugyanazzal a három célkitűzéssel teszi, ami az övé is volt: hogy prédikáljunk Isten Országáról, űzzünk démonokat, és gyógyítsunk embereket.

Jézus tanításainak egyetlen témája volt: Isten országa. Más szavakkal az Úr Jézus teljes tanítása és minden parancsa kell, legyen figyelmünk középpontjában: hogy azok szerint éljünk és másokat is erre tanítsunk. Emlékezzünk, hogy azok, akik megtartják tanításait és a szerint élnek öröklik Isten országát és azokhoz jön csak a Szentlélek, az Atya és az Úr Jézus, hogy velük lakozzon (János 14:15-24, 15:1-14).

Azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy prófétálhatunk az Ő nevében, démonokat űzhetünk az Ő nevében és más csodákat is (gyógyítások, stb.) tehetünk az Ő nevében, azonban ha nem éltél az Ő tanítása szerint, ha bűnben és korrupcióban éltél, akkor azt fogja mondani: „Sohasem ismertelek titeket” (Máté 7:21-26).

Ezen alapvető dolgok mellett azt is hinnünk kell, hogy mint katonáit küld minket a Sátán és démonai ellen, és felruház a Szentlélek csodatévő ajándékaival, melyek feltétlenül szükségesek ebben a harcban.

Most következik a mai legfontosabb kérdés: Milyen formákat fog ölteni ez a harc? Milyen formában fogjuk ezeket az ajándékokat használni? Ezekből a kérdésekből származik az a bámulatos változatosság, amit az ébredési mozgalmakban látunk.

Egy más cikkben próbálunk majd ezekre a kérdésekre válaszolni, de aláhúzzuk, hogy ezek megnyilvánulási formák, amelyekről az elején beszéltünk.

Határozzuk meg újból a helyzetet. Karizmatikusnak lenni azt jelenti, hogy hiszem, hogy Isten nem adta fel a Sátán uralma elleni harcot, és hogy az első generáció után a Szentlélek nem hagyta abba a hívők felruházását olyan csodatévő ajándékokkal, amelyek szükségesek ehhez a harchoz. Ebben a harcban vannak eltérések, visszaélések, túlzások és téves tanítások is. Ezek azonban nem tulajdoníthatók minden karizmatikusnak. Némelyek pedig épp ezt teszik. Mihelyst karizmatikusnak nyilvánítod magad, beírhatod a keresőbe az interneten, és meglátod, hogy neked tulajdonítják minden visszaélését, doktrinális tévedéseit, tévtanításait, és életvitelét más karizmatikusoknak. Ez azonban igazságtalanság, „vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát, ne tévelyegjetek!” (1 Korintus 6:9)

Románul: itt.

Advertisements

4 responses to “IOSIF ȚON és az Őrállók (4)

  1. Pingback: IOSIF ȚON és az Őrállók (4) - Ziarul toateBlogurile.ro·

  2. ezekre a kérdésekre úgy gondolom, hogy nem nekünk kell választ adni. Ami tény, hogy Ton testvérnek van tisztázni és pontosítanivalója, nem is keves.
    Ami tetszik ezekben a krédésekben, hogy őszinte és jogos kérdések, ami viszont nem tetszik, az a nagyváradi fundamentalisták ítélkezése. Ezek ha nem keresztyének, hanem muzulmánok lennének, már rég végeztek volna vele (Tonnal), talán már rég meg is tették… szívükben.
    Szerintem pedig a kérdés nem annyira Ton testvérrel kapcsolatos, hanem a Strajerii mozgalommal: ébredésről van-e szó, vagy sem? A válasz erre a kérdésre mindent megválaszol!

  3. Köszönöm, Csaba, hogy magyarul is olvashatóvá tetted ezt az anyagot.

    Az első reakcióm, miután elolvastam az volt, hogy a Biblia tanítása szerint nem jelzők, mint a “karizmatikus” felvállalásától függ a megváltott élet. Másodjára, amit Ton testvér mond a Szentlélek ajándékairól és Isten Országáról, azzal egyet ért az általam ismert baptisták többsége, és ez nem újság. Idézhetném a legkorábbi baptista hitvallásokat, amit már csak azért is érdemes lenne megtenni, mert a kvéker szélsőségekre is válaszoltak ugyanakkor (mint ahogyan talán nekünk is kellene némely túlkapásra, és a “karizmatikusok” között nem ritka elhajlásra az Ige tanításától).
    Harmadjára, nekem úgy tűnik, hogy Ton testvér gyakran a zavarosban találja magát. Engedtessék meg nem bólintani történetének arra a részére, miszerint egy különös lelki élmény hatása alatt vallotta be (angol testvéreknek) a titkosrendőrséggel való kapcsolatát. És, bár már akkortól karizmatikus baptista volt, erről később, a 80-as években mélyen hallgatott. A Moody-környéki kapcsolatai és a konzervatív evangéliumi gyülekezetektől nyert támogatottsága kárt vallott volna tán? Nagyon jól forgott akkortájt a diszpenzációs körökben; így jutott el Portland, Oregonba is a Western Conservative Baptist Seminary-be, ahol a “szenvedés teológiáját” adta elő. A gyülekezetünkbe járt egy román nőtestvér, akinek a férje a román válogatottban focizott, mielőtt kivándoroltak volna. Amikor megtudta, hogy a városba érkezik Ton, aláírásokat gyűjtött a románok körében (több gyülekezetük is volt ott), és megkért, hogy menjek el vele Dr. Radmacherhez, a szeminárium akkori igazgatójához. Tiltakoztak az ellen, hogy egy olyan atyafi tanítson a szenvedésről, aki – többek között – az ő apukáját is börtönbe juttatta.
    Több más állítása is sántít. Nem igaz, hogy a Baptista Világszövetség gyülekezetei a baptista karizmatikus ágát képviselik. A BVSZ-ben éppen hogy a szociális és politikai kérdésekben liberálisabb baptista közösségek, és a harmadik világ országaiban élők képviseltetik magukat. Ezzel nem azt mondom, hogy minden tagszövetség ilyen volna. Én is rosszallom, hogy déliek kiléptek belőle, de a kritikájukkal maximálisan egyet értek. Nem kívántak anyagilag támogatni egy olyan szervezetet, aminek a társadalmi szereplésével nem értenek egyet.

    Nem ismerve a romániai evangéliumi közösségeket, feltételezem, hogy személyi konfliktusok vannak a háttérben. Ha már az indulásánál ilyen irányt vesz egy “ébredés”, én csak helyeselni tudom a baptista testvériség óvatosságát.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s