IOSIF ȚON és az Őrállók (3)

Miért vagyok karizmatikus?

Dr. Iosif Țon lelkipásztor

Iosif_TonA karizmatikus mozgalom az 1960-as években indult. Nagyon hasonlít az 1901-nem indult pünkösdista mozgalomhoz. Az alapvető hasonlóság a kettő között abban a hitben áll, hogy a Szentlélek csoda ajándékai (prófétálás, csodatevő erők, gyógyítások, és nyelveken szólás) ma is adatik, a cesszacionista hittől eltérően, miszerint az Új Testamentum megírásával megszűntek létezni. Van azonban a pünkösdista és karizmatikus mozgalmak között bizonyos eltérés. A pünkösdista mozgalom azt vallja, hogy a nyelveken szólás a Szentlélekkel való keresztség fizikai jele, míg a karizmatikusak többsége azt tartja, hogy a nyelveken szólás ajándéka nélkül is részesülhetsz a Szentlélek által való keresztségben. Ugyanakkor a pünkösdista mozgalom egy néhány új és független felekezetbe szerveződve elkülönült a többi keresztyén felekezetektől, amíg a karizmatikus mozgalom megpróbál megmaradni az anyaegyházban és csak akkor szerveződnek külön egyházzá (gyülekezetté), ha kipakolják őket abból az egyházból, amelyben születtek.

Tíz Istentől távol leélt év után (1957-1967), 1968. január 21.-én, volt egy valós találkozásom az Úr Jézussal, aki biztosított, hogy meghalt minden bűnömért, és hogy megbocsájtott és elfogadott. Néhány nappal később eldöntöttem, hogy Az, Aki szeretett engem és Önmagát adta értem, méltó arra, hogy Ő teljesen életem Ura legyen, és döntsön mindenben ettől kezdve életemre nézve.

Az első dolog, amit kért tőlem új Uram és Mesterem, az volt, hogy valljam meg nyilvánosan visszatérésemet, és legyek tagja a kolozsvári Irisz negyedi Baptista Gyülekezetnek. Engedelmeskedtem, pedig tudtam, hogy ki leszek dobva a tanügyből.

„A Prágai Tavasz-nak” köszönhetően (Dubcec által kezdeményezett szabadítási mozgalom) nem dobtak ki a tanügyből. 1968 októberében egy Bécsi látogatást kérelmeztem. Amikor meghallottam a hírt, hogy megkaptam a vízumot, hallottam egy hangot, ami azt mondta: „Ez azért van, hogy Angliába menj, hogy egy első-osztályú Szemináriumban tanulj.” Több ilyen hallható hang által való vezettetésben részesített az Úr.

Egy sorozat egyéb csoda révén kijutottam Bécsbe, és 1969 januárja második felében Angliába érkeztem Ted Kenthez, egy karizmatikus hívőhöz, akivel Kolozsváron találkoztam. Bécsbe utazásom előtt néhány nappal megadta a címét, majd meghívót küldött Bécsbe, hogy Angliába mehessek.

Ted Kent nem akarta, hogy a Szemináriumba menjek tanulni, hanem hogy az ő karizmatikus csoportjával maradjak. Elvitt Oxfordba, hogy egy professzor útmutatást adjon arra nézve, miként hosszabbíthatom meg kéthetes vízumomat. A professzor azonnal elrendezett egy találkozót az oxfordi baptista egyetem vezetőjével, Dr. Henton Daviessal, aki máris ösztöndíjban részesített, hogy ott tanulhassak. Azonban azt mondta, hogy tanulmányoznom kell a görög nyelvet, és csak miután letettem a görög nyelvvizsgát kezdhetem el tanulmányaimat. Adott azonban egy igazolványt, hogy felvettek az egyetemre, hogy megkaphassam a diák vízumot. Ted Kent mindezekben velem volt. Aztán hazamentünk a lakására, ahol egy nagy jelentőségű dolog történt az én életemben.

Ted Kent összehívott a lakására egy csoport karizmatikus hívőt. Elkezdtek imádkozni és énekelni. Megragadott az istentisztelet lelkülete és nyitottá váltam a Szentlélek munkájára. Akkor éreztem, hogy meg kell válnom egy nagy tehertől, amit a lelkemben hordoztam: megvallottam, hogy abban az időben, amikor távol voltam az Úrtól (mikor tanárként dolgoztam Kolozsváron, nyáron pedig idegenvezetőként a tengerparton), együttműködtem a „securitateval” (Titkosszolgálat – Államvédelmi Osztály), és beszámoltam arról, hogy miből állt ez az együttműködés. Letérdeltem, akik ott voltak körül álltak, kezeiket rám tették és én elkezdtem nyelveken beszélni. Mondhatom, pünkösdista nyelvezetet használva, hogy meg lettem keresztelve Szentlélekkel.

Aztán valami váratlan történt. Valaki a csoportból azt mondta nekem, hogy az Úr üzeni rajta keresztül, hogy ne menjek az Oxfordra, hanem maradjak velük, és tanuljak tőlük.

Kicsit zavarban voltam, mivel nekem világos vezettetés által mondta az Úr, hogy egy „első osztályú Szemináriumba” küld, ami számomra világossá vált, hogy ez az Oxfordi Egyetem. Mondtam a testvéreknek, hogy nagyon komoly a kérdés, ezért három napot fogok böjtölni, aztán majd megkérdem az Urat, hogy mit kell tennem a jövőre nézve.

A három napi böjt után az Őr világosan megmutatta nekem, hogy nem kell megváltoztatnom az utamat, és menjek tanulni, ahogy Ő megmondta nekem. Amikor közöltem ezt Ted Kenttel, ő felháborodott és azt mondta, hogy el kell hagynom a házát. Időközben megismerkedtem néhány baptista lelkipásztorral, akik közül egy ideadta a névjegykártyáját, és azt mondta, hogy ha netalán gondom adódik Ted Kenttel, hívjam fel őt. Felhívtam, elmondtam, hogy mi a gond, és ő elintézte, hogy Ron Hirst, aki egy  idős, nőtlen lelkipásztor volt és az édesanyjával élt, magához fogadott, amíg leadtam a görög nyelvvizsgámat és elkezdtem tanulmányaimat az oxfordi egyetemen.

Egy rövid ideig még imádkoztam nyelveken. Nem tagadom azt, ami a karizmatikusak csoportjában történt velem, sőt ellenkezőleg mérföldkőnek tartom lelki és teológiai zarándoklatomban. Aztán, rövid időn belül abbahagytam a nyelveken való imádkozást. Miért? Mert azt tartottam, hogy az én fő lelki ajándékom a tanítói lelki ajándék. Mint tanító, az alapvető dolog, hogy megértsek dolgokat. Ezért számomra a legfontosabb dolog, hogy az elmémmel imádkozzam. Amíg az Oxfordon tanultam, mindent, amit tanultam, Isten elé hoztam imádságban. Megbeszéltem az Úrral a tanult elméleteket, és kértem a Szentlelket, hogy mutassa meg, melyiket kell választanom. Így az értelmiségi életem szépen összeilleszkedett a lelki életemmel. Ez a dolog gyakorlatban maradt nálam úgy, mint prédikátor, és úgy is, mint író. Az Istennel való személyes kapcsolatomban először meg kell értenem az Igét, Isten akaratát, aztán azt, hogy mit prédikáljak, mi írjak, mit tegyek. Ez mind azt jelenti, hogy az „elmémmel imádkozom.”

Hogy tisztábban lássátok, az én Úrral való kapcsolatom két formát ölt. Néha, miután olvasom az Igét és elkezdek elmélkedni, a Szentlélek elkezd beszélni az én lelkemben és új dolgokat értet meg velem. Azonnal előveszek egy lapot és írni kezdek. Néha az egész reggeli csendességemet ebben az Úrra való hallgatásban töltöm, hogy meghalljam, mit mond nekem. Az ember pedig „minden Igével él, ami Isten szájából származik”, én tehát érzem, hogy élek, mert szólt hozzám az Úr! Máskor az elmélkedésem ideje alatt egy bizonyos pillanatban érzem az Úr valóságos jelenlétét, hogy ott van velem, és tudom, hogy ez így is van. Ő, a világuniverzum legszebb Lénye, és érezhetővé teszi jelenlétét. Azt mondja nekem, hogy szeret és én is azt mondom Neki, hogy szeretem. Akkor megnyitom magam, hogy betöltsön, hogy tápláljon, hogy megelégítsen, hogy egész lényem beteljen Ővele, az Úr Jézus ígérete szerint: „aki engem eszik, él általam” (János 6:57). Néha annyira élő és lenyűgöző az Ő jelenléte, hogy arccal a földre borulok, és teljes lényemmel imádom Őt. Ezek az imádat és magasztalás pillanatai. De láthatjátok, hogy mindegyik formájában, az úrral való kapcsolatom olyan valami, amit értek, és amit el tudok magyarázni másoknak is, mert ez a tanító hívatása.

Az a tény, hogy Isten beszél velem, a prófétálás lelki ajándékkörébe tartozik, mert a prófétálás elsősorban azt jelenti, hogy Isten szól egy emberhez, aki majd elmondhatja: „Ezt mondta az Úr”. Ezért kezdtem, főleg a `70-es években igehirdetéseimet ezekkel a szavakkal: „Az Úr Lelke szívemre helyezte, hogy beszéljek nektek…”

Az Úr azonban még tovább vitt engem. 1977 júniusában részem volt egy megvilágosodásban és látomásban, amiből megértettem, hogy a kommunizmus hirtelen össze fog dőlni. Minden világi szakértő és minden „próféta” azt hirdette, hogy a kommunizmus győzedelmeskedni fog mindenütt a világon. Mindezek ellenére elkezdtem mondani a Szabad Európa Rádióban, hogy legyünk bizalommal, mert a kommunizmus össze fog omlani és mi vissza fogunk jönni Romániába. Aztán azt is megértettem, hogy a Szovjet Unió is össze fog omlani és ezt is elkezdtem mondani a rádióban. Ezek próféciák voltak, olyan értelemben, hogy olyan események bekövetkeztét jósoltak meg, melyek a jövőben következtek be.

Miért mondom mindezeket? Mert ezek által a Szentlélek megmutatta nekem, hogy a Szentlélek csoda lelki ajándékai nem szűntek meg az Új Testamentum írásának befejeztével. A Szentlélek engem legalább kettővel megajándékozott ezek közül: a nyelveken szólással és a próféciával. Prédikációim során azonban emberek gyógyultak meg betegségeikből. Máskor imádkoztam értük szokás szerint vagy pedig kézrátétellel, és ők meggyógyultak. Ezek a gyógyítás lelki ajándékának aspektusai. Egyszer pedig az is megtörtént, hogy egy gonosz lélek távozott egy emberből, miközben kézrátétellel imádkoztam érte, és úgy vélem, hogy a Szentlélek használni akar ezen a területen is.

Családunkkal kapcsolatosan egy sorozat esemény annak szükségességéhez vezetett, hogy újrahatározzam azt, aki vagyok, és oda jutottam, hogy „karizmatikus baptistának” nevezzem magam. Az Európa és Észak Amerika területein kívül élő baptisták java része karizmatikus baptista. Amikor az angliai baptista gyülekezetek java része új életre ébredt, akkor ez a karizmatikus mozgalom által történt. Még a déli baptisták keblében is (Southern Baptist Convention) keletkeztek karizmatikus baptista gyülekezetek, annak ellenére, hogy nagy velük szemben az ellenállás. A Baptista Világszövetséget nagyrészt karizmatikus baptisták alkotják, ezért a szövetség utolsó Kongresszusa a Szentlélek szerepére tette a hangsúlyt a baptista gyülekezetekben (Hear the Sipirit), elismerve ezzel a Szentlélek munkájának karizmatikus aspektusát.

Alá kel húznom, hogy a Románia Baptista felekezet Hitvallása nem mond többet, mintsem, hogy higgyünk a Szentlélekben, és felsorolja az Újszövetségi textusokat, ahol Róla van szó. Nincs említés a Szentlélek ajándékairól, és nincs szó arról sem, hogy ezek közül némelyek már nem működnének. Ezért tehát, a mi baptista hitvallásunk nem cesszacionista. És ugyancsak, mint világos következtetés, karizmatikus baptistának lenni nem ellenkezik hitvallásunkkal. Más szóval, karizmatikusnak lenni, nem jelent elhajlást a baptista hitvallomástól. Minden gyülekezeti, vagy teológiai közgyűlés, amely elítélne valakit, azért mert karizmatikus, nem a hitvallomás, hanem a romániai baptista „hagyomány” alapján tenné azt. Nekünk, baptistáknak, pedig nincsenek „hagyományaink”, és mi több, nem hozhatunk ilyen alapvető és drasztikus döntést „hagyományaink” alapján.

A romániai Őrállók (Străjerii) mozgalom a baptista felekezeten belül jött létre, és baptista lelkipásztorok vezetik azt. Egy fiatal mozgalom, és még nem határozta meg önmagát eléggé. Némely kijelentéseik a weboldalukról felülvizsgálatra szorul. Ami azonban engem ehhez a mozgalomhoz vonzott, az a tény, hogy akik részt vesznek az Őrállók összejövetelin, azok megszabadulnak bűneiktől, bűneik szellemitől és hitelen visszatérést az Úrhoz élnek át, egy újabb Szentlélekkel való betöltekezést tapasztalnak, és a szent szenvedélyükké válik a szent életvitel. Azért csatlakoztam ehhez a mozgalomhoz, mivel láttam, hogy ez egy ébredési mozgalom, és a Szentlélek erőteljes lendülete van benne. Tiszta szívemből vágyok egy újabb lelki ébredésre Romániában, és úgy tartom, hogy ez a mozgalom lehet ezen ébredés eszköze. A mozgalom vezetői azért hívtak, hogy csatlakozzak hozzájuk, hogy az Úr Jézus tanítását hozzam közéjük. Az én szerepem, tehát, az is lesz, hogy segítsek a mozgalom teológiai megalapozásában.

A mozgalom lelki vezetői és az Úr szolgái, Nelu Demeter, Nelu Peia és Ilie Popa kapcsolatban vannak a világ más tájain lévő lelki ébredésekkel is (Nigéria, Dél-Afrika, Uganda, Dél Amerika, Egyiptom és volt szovjet államok). Amire felfigyeltem a romániai ébredési mozgalomban, a konferenciák és Ige által való Gyógyító és Szabadító Iskola élő közvetítései által, a gyümölcs, ami kvalifikál bárkit és bármilyen mozgalmat. Amit Nelu Demeterben látok (mert őt ismerem személyesen, és közelebbről, mivel a Román Misszióstársaság –Societatea Misionară Română – munkatársa volt, ahol én is dolgoztam) az az ő rendkívüli lelkigondozói ajándéka. Ha a munka, amit végez, segít (főleg fiatalokat) megszabadulni bűneiktől és e bűnök mögötti gonosz szellemektől, akkor meg kell-e akadnunk azon, hogy bizonyos az Őrállók összejövetelin bizonyos megnyilvánulások nincsenek ínyűnkre? Vannak, akik csak ezeket látják. Én a Szentlélek jelenlétét látom ebben a mozgalomban.

Románul: itt.

One response to “IOSIF ȚON és az Őrállók (3)

  1. Pingback: IOSIF ȚON és az Őrállók (3) - Ziarul toateBlogurile.ro·

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s